ElastoPIR vs. hagyományos EPS: ez szigetelés véd jobban a tűz és a hideg ellen

Manapság a hőszigetelő anyagok kiválasztása már nem csak az ár és a beépíthetőség kérdése. Egyre fontosabb szemponttá válik a tűzbiztonság, az energiatakarékosság, valamint a hosszú távú teljesítmény is. Az ElastoPIR és a hagyományos EPS két gyakran használt, de jelentősen eltérő tulajdonságokkal rendelkező szigetelőanyag.

Mi az EPS és az ElastoPIR?

Az EPS egy könnyű, zártcellás hőszigetelő, amit legtöbbször homlokzati falakon, födémeken és padlókban használnak. Nagy előnye, hogy olcsó és jó a hőszigetelő képessége. Az EPS sok esetben 98%-ban levegőt tartalmaz, ami megmagyarázza a kiváló hőszigetelő tulajdonságait is.

Ezzel szemben az ElastoPIR egy keményhab jellegű, poliizocianurát alapú szigetelőanyag, amelyet gyakran PIR lapként is említenek. Ez egy fejlettebb hőszigetelő technológia, amely jobb hővezetési értékkel és magasabb hőállósággal rendelkezik, mint a hagyományos polisztirol.

Hőszigetelési teljesítmény: melyik tartja jobban a hideget?

A hideg elleni védelem tulajdonképpen a hővezetési képességet jelenti. Minél alacsonyabb ez az érték, annál jobb a szigetelés. Az EPS hővezetési tényezője általában 0,031 és 0,040 W/mK között mozog. Ez már önmagában is remek értéknek számít, nem véletlen terjedt el annyira széles körben az építőiparban sem.

Az ElastoPIR viszont ennél is kedvezőbb. Gyakran 0,022 és 0,026 W/mK közötti értéket is elér. Ez azt jelenti, hogy ugyanazt a hőszigetelő hatást vékonyabb réteggel is képes biztosítani. Ez különösen fontos ott, ahol helyhiány van, például a tetőknél és a tetőtéri felújításoknál.

A hideg elleni védelemben tehát az ElastoPIR egyértelműen hatékonyabb, hiszen az EPS csak vastagabb réteggel tudja ugyanazt a komfortszintet nyújtani.

Melyik biztonságosabb tűzállóság szempontjából?

A tűzvédelmi viselkedés az egyik leglényegesebb különbség a két anyag között. Az EPS égéskésleltetett, avagy önkioltó anyag, ami azt jelenti, hogy a lángforrás eltávolítása után nem ég tovább. De fontos, hogy magas hőmérsékleten megolvad és visszahúzódik, miközben éghető gázok keletkezhetnek. Jelenleg úgy tűnik, hogy az EPS kb 350-450 Celsius fok környékén gyulladhat meg.

Az ElastoPIR ezzel szemben jobb tűzállóságot biztosíthat. Bár nem tekinthető olyan anyagnak, ami egyáltalán nem ég el, az tény, hogy magasabb hőmérsékleten stabilabb szerkezetet tart fenn. Nem beszélve arról, hogy jellemzően lassabban terjed benne a láng is. Éppen ezért a tetőszerkezetekben és fokozott tűzvédelmi igényű épületekben gyakran ezt a típust részesítik előnyben.

A tartósság és nedvességállóság kérdése

Az EPS hosszú távon stabil, azonban bizonyos körülmények között érzékeny lehet a nedvességre és az UV-sugárzásra, ha nincs lefedve. A beépített rendszerben azonban nagyon jól teljesít, és évtizedekig megőrzi a szigetelő képességét.

Az ElastoPIR viszont a zártcellás szerkezete miatt általában jobb nedvességállóságot mutat, és kevésbé veszi fel a vizet. Ez előny lehet például a lapostetőknél vagy a teraszoknál, esetleg olyan egyéb szerkezetekben, ahol nagyobb a páraterhelés.